A kutyám élete eddig nem volt egyszerű, ami a kutyatársaival való kapcsolatát illeti. Sőt, mondhatnám úgyis, hogy nem is volt semmilyen kapcsolata velük. Nagyon kicsi korában került hozzánk. Kidobták, 5 testvérével együtt egy főút mellett. Menhelyre került, ahol az összes testvér közül ő volt az egyetlen, akit elkülönítve kellett tartani, mert mindenki bántotta. Mi kihoztuk. Minden érzékem azt súgta, hogy ne őt hozzuk el, az előzetes infók alapján, viszont, mikor meglátott minket, és a boldogságtól össze vissza nyalogatott és karmolt minket, akkor azt mondtam, ha ő ekkora bizalmat tud nekünk a történtek után adni, akkor mi miért ne? Telt múlt az idő, az oltásait megkapta, jöhetett a séta. Az elején látszódott valami nem ok, mert egy percet sem akart a földön tölteni, minden percben attól félt, hogy ott hagyjuk valahol. Aztán, ha kutya jött egyből fel kellett venni, olyan visítozásba kezdett. Mi meg nagy hibánkra felvettük, így alakulhatott ki az a helyzet, hogy egyáltalán nem szocializálódott. Kb. 6 hónapos korára aztán átfordult minden. A félelem agresszióvá változott, és elkezdődött a végeláthatatlan ámokfutás. A séták rémálommá váltak, fél métert nem tudtunk úgy sétálni, hogy ne akart volna valakit megmarcangolni. Voltak közben sikertelen próbálkozásaink kutyaiskolákkal, egyik sem ért nagyon semmit sem. Volt ahol, már azzal elküldtek minket, hogy ugye nem gondoljuk, hogy egy majdnem két éves kutyát még meglehet változtatni....
Aztán jött a nagy elhatározás pár hete, hogy akkor most jön a mindenki által sokat emlegetett kecskeméti Argos kutyasuli. Ma volt a tanfolyam első napja. Odaérkezésünkkor legnagyobb meglepetésemre, az addig minden kutyával agresszív Bingo, most fülét farkát behúzva simult a lábamhoz. Az első feladat egészen meglepő volt. Mindenkinek el kellett engednie a kutyát. Nekem is.... szájkosár nélkül. A szám tátva maradt, amikor láttam a kutyákat odamenni hozzá, őt pedig fülét behúzva menedéket keresve menekülni. A feladatokat úgy, ahogy teljesítettük, az üléssel még akadnak problémák, de azért összességében nem volt rossz. Feladatok között szabad játék van a kutyáknak póráz nélkül. A mai alkalommal 4 szabad játék volt, ebből 3-szor úgy elbújt a kis szaros, hogy alig találtam meg, még hozzám is alig akart odajönni. :D Aztán negyedjére az utolsó alkalommal, előbújt... Kezdeményezni még nem mert, de már szaladgált a többiekkel... Elmondhatatlan érzés volt... Holnap folytatás következik, amit én már alig várok. Szerintem ez az érzés most nem kölcsönös. :D A tanfolyam végén a kutyasuliról is írok egy hosszabb bejegyzést, egyenlőre csak annyi, hogy eddig ez a legszimpatikusabb hely ahova vittem a kutyám! Remélem végre a kutyám megtanul kutya lenni, én pedig megtanulok felelős állattartó lenni...